ClowNexus: A gyógyuláshoz egy egész csapat kell

Az Egészségügyi Világszervezet európai fiatalok mentális egészségéről szóló, tavaly közzétett jelentése szerint minden hetedik gyermek és serdülő valamilyen mentális zavarral él. Különösen veszélyeztetettek a 15–19 éves lányok: közülük minden negyedik mentális egészségi nehézségekkel küzd. A jelentés azt is megerősíti, hogy a 15–29 éves fiatalok körében továbbra is az öngyilkosság a vezető halálok. Mindez a pszichiátriai kórházi felvételek növekvő számában is megmutatkozik. Egyes országokban a COVID–19-világjárvány után 28 százalékkal nőtt a gyermek- és ifjúságpszichiátriai kórházi kezelések, és 43 százalékkal az önsértéssel összefüggő sürgősségi ellátások száma.

Mi áll a háttérben?

Az „Insights into youth mental health and well-being: existing practices and new trends” című európai tanulmány négy fő tényezőt azonosít a fiatalok mentális egészségének romlása mögött: a társadalmi-gazdasági bizonytalanságot, a globális válságokat, a digitális technológiákat, valamint a közösségi média és a mesterséges intelligencia hatását. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a fiatalok nem alkotnak homogén csoportot, ezért ezek a tényezők különbözőképpen hathatnak rájuk.

A fiatalokkal dolgozó pszichológusok a mindennapi gyakorlatukban is számos ilyen tényezővel találkoznak. Egyikük Sophie Landmann, a tanácsadó pszichológia doktora, aki magánpraxisa mellett a müncheni Mental Health Crowd szervezettel is együttműködik. Véleménye szerint a közösségi média jelentős szerepet játszik a fiatalok előtt álló kihívásokban, hiszen végtelen számú mintát és elvárást közvetít arról, milyennek „kellene” lenniük.

„Felnőttként, amikor már tudjuk, kik vagyunk, könnyebben félre tudunk tenni bizonyos dolgokat, vagy azt tudjuk mondani: »Ez nem nekem szól. Nem érdekel, mit gondol ez az ember.« A fiatalok számára azonban ez sokkal nehezebb” – mondja Sophie.

A hozzá forduló fiatalok gyakran stressz, hangulatingadozások, önbizalomhiány és szorongás miatt kérnek segítséget, amelyeket sok esetben a saját magukkal szemben támasztott irreális elvárások okoznak. Sokan küzdenek testképzavarral is, ami az étkezéshez való viszonyukra is hatással lehet.

Ugyanakkor Sophie pozitív változást is tapasztal. A mai fiatalok nyitottabbak arra, hogy szakmai segítséget kérjenek, és általában tudatosabban viszonyulnak saját lelki folyamataikhoz, mint a felnőttek.

„Jobban meg tudják nevezni az érzéseiket, és már eleve több eszköz van a kezükben. Az persze más kérdés, hogy használják-e ezeket, de mindenképpen több ismerettel rendelkeznek. Sokan követnek olyan közösségimédia-oldalakat vagy néznek olyan sorozatokat, amelyek mentális egészségről vagy mentális betegségekről szólnak.”

A Sophie-hoz fordulók közül sokan nem élnek mentális betegséggel. Egyszerűen azért kérnek támogatást, mert szeretnék megelőzni a problémák kialakulását. Sophie ugyanakkor arra is rámutat, hogy amikor a fiatalok már egy kialakult mentális betegséggel kérnek segítséget, gyakran sokkal súlyosabb állapotban vannak, mint a felnőttek.

Komplex kihívásokra komplex válaszok

A kórházi kezelést is szükségessé tevő, az ember jóllétét súlyosan befolyásoló mentális egészségi problémáknak gyakran többféle okuk van, és ritkán írhatók le egyszerű összefüggésekkel. Éppen ezért nem várható el, hogy egyetlen kezelési módszer mindenkinél működjön, és nincs olyan egyetlen terápiás forma sem, amely önmagában csodamegoldást jelentene. A legjobb eredmények gyakran különböző módszerek együttes alkalmazásával érhetők el. Iskolák, mentális egészséggel foglalkozó szervezetek, pszichológusok, pszichoterapeuták, orvosok, művészek, dietetikusok – mindannyiuknak szerepük lehet ebben. Együttműködésükkel támogatást és kapaszkodókat nyújthatnak azoknak a fiataloknak, akik életük talán egyik legnehezebb időszakán mennek keresztül.

Sajnos továbbra sem áll rendelkezésre elegendő finanszírozás és elköteleződés ahhoz, hogy a mentális egészség területén valóban multidiszciplináris szemlélet érvényesülhessen. Az Egészségügyi Világszervezet adatai is ezt tükrözik. Miközben az elmúlt 15 évben egyharmadával nőtt a mentális zavarok előfordulása a 19 év alatti gyermekek és fiatalok körében, az ellátórendszer fejlődése nem tudott lépést tartani a növekvő igényekkel.

Európában minden negyedik országban hiányoznak a fiatalok számára elérhető közösségi mentális egészségügyi szolgáltatások, minden ötödik országban nincs kifejezetten a fiatalok mentális egészségi szükségleteire irányuló szakpolitika, és átlagosan mindössze egy pszichiáter jut 76 000 gyermekre és serdülőre.

Sophie határozottan támogatja a multidiszciplináris megközelítést, és azt, hogy mindenkinél egyénileg találják meg a számára leginkább működő módszert. Mint mondja, találkozott olyan kiváló művészetterapeutákkal, akik bizonyos emberek számára többet tudtak adni, mint a beszélgetésen alapuló terápia vagy a gyógyszeres kezelés.

„Mindannyian nagyon különbözőek vagyunk, és ami az egyik embernél működik, nem feltétlenül működik a másiknál. De azt láttam, hogy a művészet – különösen a mozgás, a rajzolás és a kézműves tevékenységek – óriási változást tud hozni, főként a fiatalabbaknál.”

A kultúrában és a művészetekben rejlő lehetőséget, valamint azt, hogyan alakíthatják a fiatalok önmagukról és az őket körülvevő világról alkotott képét, a Voices of Culture – az Európai Bizottság és a kulturális szektor közötti párbeszédet segítő platform – átfogó, „Youth, mental health and culture” című jelentése is kiemeli. A dokumentum 23 ország 53, a kultúra, az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás területén működő szervezetének példáit gyűjti össze. A jelentés szerint ezek hatása többtényezős: a fizikai, pszichológiai, érzelmi és társas jóllétre egyaránt kiterjed. Ahogy a jelentés fogalmaz, a kreatív művészeti és kulturális tevékenységek örömöt és megkönnyebbülést nyújthatnak, és akár valódi átalakító erővel is bírhatnak.

Ezt erősíti meg a CultureForHealth jelentése is, amely szerint a művészeti és kulturális tevékenységek fontos szerepet játszanak a pozitív mentális egészség és jóllét előmozdításában, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A jelentés arra is rámutat, hogy a művészeti és kulturális tevékenységek interdiszciplináris, hozzáférhető és személyközpontú megközelítése jelentős egészségügyi előnyökkel járhat.

Bohócdoktorok az ellátás részeként

A mentális egészségügyi ellátás holisztikusabb megközelítésének támogatása érdekében idén májusban Európa számos országából érkező bohócdoktorok találkoztak egymással a RED NOSES International vezetésével megvalósuló ClowNexus projekt keretében. A következő három évben kilenc bohócdoktor-szervezet és egy kutatópartner közösen dolgozik gyakorlati eszközök kidolgozásán, és egészségügyi szakemberekkel működik együtt azért, hogy a humort és a játékot a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátásban is beépítsék a felépülés folyamatába.

A ClowNexus művészeit az a gondolat vezérli, hogy a pszichiátriai osztályon töltött idő csupán egy fejezet ezeknek a fiataloknak az előttük álló életében. Céljuk, hogy valódi emberi kapcsolódást kínáljanak, és örömteli pillanatokat teremtsenek azok számára, akik nehéz időszakon mennek keresztül.

„Olyan emberekről van szó, akik talán életük egyik legnagyobb kihívásával küzdenek, mi pedig szeretnénk mellettük lenni. Küldetésünk, hogy kapcsolódjunk hozzájuk, megtaláljuk a legjobb módszereket, érzékenyek legyünk az igényeikre, és mások figyelmét is felhívjuk arra, hogy szükségük van művészetre, egészségre és emberi kapcsolódásra” – mondta Viltautė Žemelytė, a RED NOSES International nemzetközi programokért felelős részlegének vezetője.

A projektben részt vevő művészek egyike Ľubica Šulíková, a szlovák RED NOSES szervezet tagja. Tizennégy éve látogat kórházakat bohócdoktorként, és már a kezdetektől dolgozik gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályokon is. Hetente egyszer ellátogat a nyitrai kórházba, alkalmanként pedig a pozsonyiba is. Szervezete ezen kívül további öt, pszichiátriai osztállyal rendelkező szlovákiai kórházban dolgozik.

„Szakmai és művészeti koordinátorként a kórházi vezetéssel, a dolgozókkal és a bohócokkal is én tartom a kapcsolatot, és közösen keressük annak módját, hogyan vihetünk humort és játékot erre az osztályra.”

Ľubica számára alapvető fontosságú volt, hogy jobban megértse a pszichiátriai diagnózisokat, és javítsa az orvosokkal, illetve a többi munkatárssal való kommunikációt. Mint mondja, a bizalom kiépítése segít abban, hogy a bohócdoktorok megmutathassák: valóban törődnek a fiatalokkal, és képesek érdemben hatni az osztály légkörére, valamint a fiatal páciensek jóllétére. Az évek során arra is rájött, hogy bizonyos módszereket ehhez a speciális közeghez kell igazítani. A folyamat során folyamatosan megosztotta tapasztalatait kollégáival, és tanult is tőlük. Pontosan erre épül a ClowNexus projekt is. Workshopok, módszertani fejlesztések és tesztelés segítségével dolgozzák ki és finomítják azokat a megközelítéseket, amelyek ennél a célcsoportnál a leghatékonyabban alkalmazhatók.

Az eredményeket az egészségre gyakorolt kulturális és művészeti hatások kutatására szakosodott olasz partnerszervezet, a Cultural Welfare Centre is értékeli majd. Annalisa Cicerchia, a szervezet alelnöke szerint a bohócdoktori munka egyik legnagyobb erőssége, hogy már most is jól beágyazott gyakorlatnak számít a kórházakban. Szervezete jelenleg azt a módszertant dolgozza ki, amellyel a ClowNexus hatását fogják vizsgálni, és Annalisa bizakodóan beszél a projektben rejlő lehetőségekről.

„Hihetetlenül felszabadító lehet, amikor az ember képes kommunikálni, megnyílni és kifejezni mindazt, amit magában hordoz. Gondoljunk csak arra, milyen megkönnyebbülést adhat a nevetés, mennyire felszabadító érzés, ha lehetőséget kapunk arra, hogy nevessünk – nem csak egyszer, hanem újra és újra.”

A képernyőkkel ellentétben a művészet mozgásra hív, bevonja a testet és a kezeket is. Régebben a gyerekeknek több lehetőségük volt arra, hogy időt töltsenek a szabadban, és minden érzékszervükkel felfedezzék az őket körülvevő világot. Ma ezt a gyermekek és a felnőttek is sokkal ritkábban teszik. Sophie szerint talán éppen ebben rejlik a művészet gyógyító ereje.

„Lehet, hogy a művészet, a mozgás, a színház és a bohócművészet segít újra kapcsolatba kerülnünk azzal a gondolattal, hogy »Hé, a képernyőn túl is van világ. Jó érzés mozgatni a testemet, és szeretném ezt még többször átélni!«”

A bohócdoktorok tisztában vannak azzal, hogy munkájuknak vannak határai. Nem az a feladatuk, hogy kezeljenek vagy gyógyítsanak, hanem hogy egy kicsit könnyebbé tegyék a gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályokon fekvő fiatalok nehéz napjait. Ha egy időre félre lehet tenni a küzdelmet, az nem a feladás jele. Éppen ellenkezőleg: lehetőséget ad arra, hogy erőt gyűjtsenek a folytatáshoz. És talán éppen erre van a legnagyobb szükség a felépüléshez vezető úton: reményre.

Kövesd a ClowNexus útját: https://clownexus.eu/